Vasárnap ismét soft budapesti volt és párosoztunk az én Bagi Zoli barátommal! Ez már önmagában is egy élmény, mert tényleg az! Ezúttal azonban, ebbe az élménybe már az első meccsen belerondítottak, méghozzá elég rendesen! Tette mindezt nagy lelki nyugalommal két, amúgy rendkívül szimpatikus fiatalember! Leiti Miki bá' Angyalföldről és Béla bá' Vecsésről! Kora reggel dobtak nekünk olyat, hogy csak pillogtunk, hogy mi is történik itten tulajdonképpen??? Úgy gondolták, hogy a napnak e korai órájában nem terhelnek minket azzal, hogy kiszállóra kelljen dobnunk! Utána vigaszon egy győzelem, majd a Vasas Várady Gyurija és a faterja jelenlétében vagánykodó Kocsis Norbija, aki néha nem szégyellte a triplákat kettesével dobni, tettek pontot e hosszúnak nem nevezhető menetelésünk végére! Itt azért elég nagy sanszot szalasztottunk el, mert előnyünk ellenére elügyetlenkedtük a harmadik, döntő leg végét! Rég bosszantott ennyire vereség és mi tagadás, akkor közvetelenül utána, nem a hat szótagból álló elügyetlenkedtük kifejezés hagyta el szánkat! Annál inkább megoldottuk egy három szótagból álló, régi magyar szóösszetétellel, miközben intenzíven szidtuk saját megunkat!Azért áprilisban újból támadunk, cél az év végi 6. hely...